Aranybulla történelme

Az Aranybulla, majd annak utóélete a magyar alkotmányfejlődésnek és a parlamentarizmus kialakulásának az egyik alappillére. A dokumentum kibocsátása II. András Árpád-házi uralkodó nevéhez kötődik. A rendi jogok alapjaként később gyakran hivatkozott szabadságlevél a királyi hatalom korlátozásának és a nemesi jogok, kiváltságok garantálásának egyik fontos állomása volt a magyar jogtörténetben, hatása az 1222-es kiadását követően évszázadokon át meghatározó volt. A későbbi korok belőle táplálkozó törvényei idővel az egész magyar társadalomra kiterjedtek. Nevét a rajta függő hitelesítő királyi pecsétről, az aranybulláról kapta.

Keletkezés

Magyarországon az Aranybulla volt az első oklevél formájában kiadott királyi kiváltságlevél. 1222. április közepén állíthatták ki, de a pontos dátumot nem ismerjük. Kiadásának okai és előzményei ma is kutatás tárgyát képezik. Napjainkig tartja magát az a történeti vélekedés, hogy a királyi, így egyben az állami tulajdonban lévő birtokok és tisztségek széles körű adományozása, illetve azoknak az uralkodó felesége, Gertrúd révén német érdekeltségbe kerülése a II. Andrással szembeni elégedetlenség, s ezzel együtt az Aranybulla kiadásának egyik fő előzménye volt. A feszültséget az uralkodó költséges halicsi és keresztes hadjáratai tovább fokozták, s mindez ellenállási mozgalmakat, lázadásokat szült. Ennek csúcspontján, 1222-ben tört ki az a palotaforradalom, amely során a székesfehérvári törvénykezési, azaz törvénylátó napon az ellenállók kikényszerítették a királytól követeléseik törvénybe iktatását, vagyis az érdekeiket védelmező Aranybullát és a királyi tanács átszervezését.

A legújabb kutatások azonban cáfolják ezt a tézist, mert arra a következtetésre jutottak, hogy az
uralkodónak eltökélt szándéka volt egy olyan új berendezkedés megteremtése, amelynek a központjában a király szemszögéből mind kétesebb hatékonyságú hatalmi támasznak tetsző hagyományos ispánságok jogainak csökkentése és a kormányzata számára megbízható személyek kulcspozícióba helyezése, vagyis a központi királyi hatalom megerősítése állt. Az Aranybulla kiadásának a mozgatórugója ebből a nézőpontból tehát elsősorban nem a lázongók követeléseinek a teljesítése, hanem a király nagyon is megfontolt, saját érdekeinek a megvalósítása volt, ami viszont már egybeesett bizonyos jogok rögzítésével. Ezt támasztja alá az is, hogy az oklevél szinte minden cikkelye az uralkodó javát szolgálta. Ezért valószínűsíthető, hogy a dokumentumot II. András önszántából és nem politikai kényszer hatására adta ki.

Legfőbb rendelkezései


Az Aranybulla részben megtiltotta a birtokok eladományozását, illetve a becsületes szolgálattal megszerzett földek elkobzását, ezzel elsősorban az uradalmakat és a magántulajdont védve. Megszüntette a külföldiek (idegenek) számára a birtokok és a tisztségek adományozását, valamint a pozíciók halmozását. Az uralkodó így anélkül folytathatta adománypolitikáját, hogy abba a nehézségbe ütközzön: a királyi tisztségekből való részesedésre több előkelő tart igényt, mint ahány szétosztható pozíció van. Az Aranybulla tizenegy cikkelye a szerviensekkel, vagyis a királynak katonai szolgálattal tartozókkal foglalkozott. Ebből öt tartalmazott olyan kitételt, amely a későbbiekben a nemesi előjogok alapjául szolgált. Olyan elveket fogalmaztak meg, amelyek alapot adtak a nemesi adómentesség biztosításához, szabályozták a katonakiállítási kötelezettséget, de biztosították azt is, hogy szabad embert csak törvényes bírói ítélettel lehessen elfogni és javait elkobozni. Egyik legjelentősebb szakasza a 31. cikkely volt. Ennek értelmében a világi és az egyházi előkelőségek a hűtlenség vétke nélkül, szabadon szembeszegülhettek az uralkodó akaratával, amennyiben a király megszegte az oklevélben foglaltakat. Ezzel a ponttal az Aranybulla fontos és előremutató kezdeményét jeleníti meg az Árpád-kori jogrendszer megindult korszerűsödésének, mivel a kötelezettségek és kiváltságok szabályozása révén megteremtette a rendi társadalom, vagyis a hasonló jogokkal rendelkező társadalmi csoportok elkülönítésén alapuló berendezkedés jogi alapjait. Beiktatta a sérelmek előadására alkalmas törvénylátó napok évenkénti megrendezését, amit az országgyűlés(ek)hez vezető út egyik első lépéseként tarthatunk számon. A bírói jogkör tekintetében jelentős újítása volt, hogy a mindenkori nádornak országos bíráskodási jogkört adott, s egyben rendelkezett az alsóbb ítélkezési formákról is. 

Tartalma

Az oklevél fohászkodással kezdődik, majd annak megjelölése következik, hogy ki és milyen tisztségében adta ki azt „Isten kegyelméből”. A legfőbb részt, az uralkodói rendelkezéseket, valamint az Aranybullában foglaltak betartását garantáló ellenállási záradékot a köszöntés és a dokumentum kibocsátásának indoklása előzi meg. Az oklevél méltóságsora az egyházi tisztségviselők felsorolását tartalmazza.

Az arany függőpecsét

Az oklevél leglátványosabb eleme a mindkét oldalán mintát viselő arany függőpecsét, az aranybulla. A bulla előlapján a király, II. András trónon ülő alakja látható. Jobb kezében liliomos végű jogart, baljában keresztes országalmát tart. Az uralkodó liliom mintájú, nyitott koronát visel, mellette kétoldalt az univerzum szimbólumai (nap, hold) helyezkednek el. A feliratkör magyar nyelvre fordítva: „András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Ladoméria királya.”

A pecsét hátlapján látható címer először Imre király 1202-es aranypecsétjén jelent meg, majd II. András aranybullás oklevelein. Mivel mindkét, egymással hadakozó testvér használta, feltételezhető, hogy azt apjuktól, III. Bélától örökölték. A hétszer vágott – színesben: vörös-ezüst – pajzs az ország címere lesz. A kiemelkedő, páros mezőkben oroszlánfigurák találhatók. A hátlapon a következő körirat szerepel: „II. András, III. Béla király fiának pecsétje.”


Kétoldalú aranypecsét II. András egyik, 1221-ben kelt okiratán; a nevezetes 1222. évi szabadságlevél hitelesítéséhez ugyanilyen pecsétet használhattak

Utóélete

Bár az Aranybulla pontjait nem sikerült maradéktalanul betartatni a magyar uralkodókkal, kiadása ennek ellenére az alkotmányos jogfejlődés egyik legfontosabb állomásának tekinthető, mivel az évszázadokon átívelő, többszöri megújításával maradandó hatást gyakorolt a későbbi törvényhozás és parlamentarizmus alapjainak lefektetésére. Az Aranybullát hét példányban állították ki, ám az utókor számára egy eredeti sem maradt fenn. Szövegét hiteles másolatokból, formáját pedig a II. András korabeli oklevelekből ismerjük. II. András 1231-ben némi változtatással újra kiadta a dokumentumot, a későbbiekben, 1267-ben IV. Béla, majd 1351-ben I. (Nagy) Lajos király újította meg azt.

Az Aranybulla fontosságát az is jelzi, hogy fő tételei évszázadokkal később, a Werbőczy István nádor által összeállított, az 1514-es országgyűlés által elfogadott és a király által aláírt, de annak törvénnyé emelését a bárók által elszabotált Tripartitumban is kulcsszerepet kaptak. Többszöri megerősítésének két fő oka volt. Az egyik a koronázás alkalmával minden uralkodó számára kötelező koronázási eskü, amelyben a király ígéretet tett arra, hogy országa jogait és koronája tisztségét megőrzi. A másik pedig az volt, hogy az új uralkodóknak mindig meg kellett erősíteniük elődeik rendelkezéseit ahhoz, hogy azok érvényben maradhassanak. A különböző korokban készült hiteles másolatoknak köszönhetően így ma több mint harminc oklevél őrzi az Aranybulla szellemiségét.

Az Aranybulla jelentőségéről árulkodik, hogy szerkezete, tartalma és rendelkezései párhuzamba állíthatók az Angliában alig hét évvel korábban, 1215. június 15-én kiadott híres Magna Charta Libertatummal, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb dokumentumával.